Négy különböző arculatú község: Cinkota, Rákosszentmihály, Mátyásföld és Sashalom furcsa frigyéből született meg közvetlen a második világháború után Budapest XVI. kerülete. Az önálló településsé soha nem vált Árpádfölddel együtt ma „Öt falunak” nevezik e városrészt, az utóbbi években pedig Kertvárosként is emlegetik.

A XVI. kerület a pesti oldal keleti részén, a Szilas patak két partján, a Pesti-síkság és Gödöllői-dombság találkozásánál terül el. Három főváros környéki település – Csömör, Kistarcsa, Nagytarcsa – és négy budapesti kerület határolja.

Árpádföld

Ez a városrész a 19. század végi kialakulása óta – és az 1950-es egyesítést megelőzően –Csömörhöz, majd Rákosszentmihályhoz, végül Cinkotához tartozott. Mai elnevezését 1935-ben kapta.

Cinkota

A legrégebbi írásos emlék amely Cinkotát említi 1074-ből maradt ránk. A krónika Salamon király és Géza és László árpádházi hercegek közti csatát írja le. Ebben Cinkota még, mint Zyngota major szerepel. Itt valószínűleg hercegi udvarház lehetett, ahol Géza és László megpihentek. Állt már az Árpádkori templom is, ami a mai evangélikus templom nyugati szárnyát adja. A feltárt templomfalak kövei 1050 és 1150 közötti építkezésre utalnak, tehát már ekkor élt itt egy kis keresztény közösség, melynek a templom nem csak az istentiszteletek színhelyéül szolgált, hanem védelmet is jelentett a lakosok számára. A toronyból megfigyelték a környéket és a félrevert harang hangjára a lakosok bemenekülhettek a védelmet jelentő falak közé. Az első okleveles adat amely a terület létezését bizonyítja a tatárjárás után jelent meg: 1241-ben a muhi csata után az átvonuló tatár hadak ezt a részt is elpusztították. Az 1259-ben a település a Nyulak-szigeti (mai Margit sziget) apácák birtokába került, az erről szóló oklevélben a terület elnevezése „terra Scyngata”. A név eredete kétséges, valószínűleg magyar elnevezés és a Szín személynév és a birtokos személyraggal ellátott gát főnév összetételéből ered: Színgáta. Mások szerint fenyves rigót jelent a név, némelyek pedig besenyő eredetűnek tartják és szerintük temetővárat jelent. Ez után több oklevélben is előfordul Cinkota neve. 1265-ben a Pesthez tartozó Kőérföldet csatolják a faluhoz. A falu a XV. Század végén már fontos település volt a Pestről Hatvan felé vezető országút mentén, valószínűleg már ekkor állt a Nagyicce fogadó Cinkota határában. A néphagyomány több a cinkotai nagyicce eredetéről szóló mondát megőrzött. A történetek meglehetősen hasonlóak, az egyik változat a következő: A cinkotai plébános a dömösi prépostságért folyamodott a királyhoz, aki azt mondta, ha feljön hozzá Budára és megfelel három kérdésére, akkor megkapja. A plébános nagyon megijedt, de a részeges kántor elvállalta, hogy a király színe elé járul. Mátyás király a következőket kérdezte az álplébánostól:

-Hol kél fel a nap?  - Felségednek Budán, nekem Cinkotán válaszolta a kántor.

- Mennyit ér a király?  - Ha Jézust 30 ezüstért adták el, akkor a király is megér 29-et.

- Mit gondol a király? - Felséged azt hiszi, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig én nem vagyok pap, hanem kántor. - szólt a furfangos kántor.

A király jutalmul neki akarta adni a dömösi prépostságot, de nem fogadta el, hanem azt kérte, hogy kétszer akkora legyen Cinkotán az icce, mint máshol. Úgy is lett, de bár a kántor agyafúrt volt, az árat elfelejtette megállapítani, így az is kétszer akkora lett Az icce a középkorban széles körben használt űrmérték volt és való igaz, hogy Cinkotán kétszer akkora (1,68 liter) volt mint máshol (0,84 liter). A 150 éves török uralom alatt a terület a budai szandzsákhoz tartozott, a pesti náhijébe. Az itt lakóknak komoly terhet jelentett, hogy mivel a török-magyar határzónában éltek, mindkét részre adóztak. Azonban a török adóösszeírásokból pontos adatokkal rendelkezünk a korból a lakosság számára és az általuk termelt terményekre vonatkozóan. A fizetett adótételekből tudjuk, hogy búzát, babot, lencsét, kendert, káposztát termeltek, valamint a hordóadó utal a bortermelésre is. 1546-ban 39 családfő és 9 nőtlen férfi élt Cinkotán, ez a század során alig változott. Tendenciaként lassú fogyás figyelhető meg, mely az állandó harcokkal magyarázható. Pest és Buda visszafoglalásáért folyó harcok során a település teljesen elpusztult. 1690-ben Cinkota már pusztaként szerepel a feljegyzésekben. A falut 1699-ben új földesura, Beniczky Tamás váci kapitány, építtette újjá. Elsősorban felvidéki, evangélikus vallású tótok (szlovákok) települtek le a korábban színmagyar faluban. Vonzotta őket a többévi adómentesség, alacsonyabb úrbéri teher és a jó termőföld. A kedvező lehetőségeket sokan kihasználták és a falu hamarosan benépesedett és fejlődésnek indult. 1709-ben felépült az első iskola. A Beniczkyek a század vége felé egyre jobban növelték a lakosság terheit, ezen még Mária Terézia úrbéri rendelete sem segített, hiszen azt a földesúr csak annyira tartotta be amennyire épp gondolta. A XVIII. század elején épült a cinkotai evangélikus templom. Egyes falrészletei az Árpádkori templom maradványaiból vannak. Az épület gótikus részei pedig valószínűleg a település középkori templomának maradványai. Sajnos a török pusztítás miatt csak a templom maradt meg ebből az időből, más műemlék alig található a mai kerületben. Az akkori Cinkota határában, a mai Sashalom területén, áll a Cziráki kastély. Elképzelhető, hogy sokan nem ezen a néven ismerik, hiszen legalább tíz különböző elnevezése él a köztudatban, többek között Festetics-kastély, hiszen Festetics János építette 1792 és 1799 között. Grassalkovich-kastély, sokáig a Grassalkovichok birtoka volt. Gizella-kastély, mert állítólag itt állt a középkorban egy királyi vadászház, és Gizella királyné is szívesen járt ide. Bár ez sokak szerint csak népi hagyomány, mely abból ered, hogy Zsivora György a tornác fölötti timpanont Z.G. monogramjával látta el, és az emberek ebből szerettek volna Gizellára következtetni. A kastély sokáig siralmas állapotban volt, de szerencsére a közelmúltban egy tehetős család megvásárolta és az épület rangjához méltóan helyreállította. Bár a nagyközönség számára természetesen nem látogatható, hiszen lakásként használják, de kívülről is szemet gyönyörködtető, hogy ez az értékes műemlék újra eredeti fényében csillog. A XIX. század közepére a lakosok száma több mint 1000 főre duzzadt. Az 1867-es kiegyezés után a főváros jelentős fejlődésnek indult, 1873-ban létrejött Budapest. Ekkor még Cinkotán és környékén kizárólag mezőgazdaságból éltek. A gyáripar Budapestre koncentrálódott és az itt tapasztalt fellendülés jelentős befolyást gyakorolt a környező települések életére is. Cinkotáról is egyre többen vállaltak munkát Budapesten, azonban a település agrárjellege nem változott. Mindössze néhány helyi iparos volt: 5 csizmadia, 3 asztalos, 2 takács, egy-egy kádár, kerékgyártó, kovács, lakatos, szatócs. A több mint ezer lakoshoz képest valóban elenyésző. A többség bejárt a fővárosba piacozni, tejet, zöldséget, gyümölcsöt árultak, így nagyban hozzájárultak a világvárossá váló Budapest élelmiszer ellátásához. A környék fejlődése szempontjából nagy fordulatot hozott a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) által 1888-ban megnyitott helyiérdekű vasútvonal, melynek szerelvényei a Keleti pályaudvartól Cinkotáig közlekedtek. A vasút, mely a következő évben a Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt. Tulajdonába került, jelentősen közelebb hozta a mellette fekvő településeket a fővároshoz, és hatalmas lendületet adott fejlődésüknek. Ennek eredményeként a korábban Cinkotához tartozó településrészek váltak ki: 1923-ban Sashalom, majd 1933-ban Mátyásföld. Ezzel szemben viszont a korábban Rákosszentmihályhoz tartozó Árpádföldet Cinkotához csatolták. 1930-ra Cinkota lakossága 5500 fő fölé duzzadt, de a település továbbra is megőrizte falusias jellegét.

Mátyásföld

A XVI. kerületet alkotó települések közül Mátyásföld a legfiatalabb, és éppen ezért talán a legegységesebb arculattal rendelkező, legszebb része a kerületnek. A terület Sashalomhoz hasonlóan Beniczky Gábor tulajdonát képezte, tőle vásárolt 1887-ben Kunkel Imre a Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Rt. igazgatója 75 kat. hold földterületet. Még ebben az évben 65 alapító tag létrehozta a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét. A Mátyásföld elnevezésnek történelmi előzménye nincsen, mindössze a már említett vadaspark és Rákosmező (ahol királlyá választották) közelsége, valamint az emberek iránta tanúsított szeretete miatt nevezték el Mátyás királyról az újdonsült nyaralótelepet. Mátyásföld rendezettsége és egységes arculata nem a véletlen műve. A nyaralótulajdonosok egyesülete alapszabályban rögzítette a területrendezési elveket: egy-egy telek nagysága 600-900 négyszögöl, az utcák 15 méter szélesek lehettek. Villa-rendszerű építkezést írtak elő, valamint a terveket nem csak a cinkotai elöljáróságnak, hanem az egyesületnek is el kellett fogadnia. A szigorú feltételeknek csak kevesen tudtak megfelelni, mégis a jó levegő, a szép zöld környezet, az egyszerű közlekedés sok felső- és középosztálybeli fővárosi polgárt vonzott. Mátyásföld területe egyre növekedett, pezsgő kulturális élet indult, és az infrastrukturális fejlesztések sem maradtak el. 1933 január 1-jén létrejött Mátyásföld (önálló) község. Az első világháború alatti hadi konjunktúra idején a település határában telepedett meg a Magyar Általános Gépgyár. Az egyesület csak bizonyos feltételekkel járult hozzá a gyár felépítéséhez: füst nélküli üzemek, a gyár a nyaralótelepen kívül helyezkedjen el, csak szakmunkások dolgozzanak a gyárban. Hamarosan megnyílt a mátyásföldi repülőtér. 1918. július 4-én felszállt az első Budapest-Bécs repülőgépjárat, Magyarország első nemzetközi polgári járata. A budaörsi reptér megnyitásáig a mátyásföldi látta el a civil lakosság igényeit.

Rákosszentmihály

A kerület többi részei, Rákosszentmihályt kivéve, nem tekinthetnek vissza Cinkotához hasonló hosszú múltra. A fentebb már említett 1259-ben IV. Béla király által kiadott oklevélben szerepelnek a későbbi Rákosszentmihály területén fekvő Nemus és Nogus nevű földek, melyeket a király Cinkotával együtt a Nyulak-szigeti apácáknak adományozott. A Szentmihály elnevezés először Károly Róbert egyik 1335. évi oklevelében szerepel, ekkor már a korábbi Nemus és Nogus nevű földek helyén volt egy kis település, mely a Szent Mihály tiszteletére emelt templomról kaphatta a nevét (az 1860-as években ennek a középkori templomnak a maradványai még láthatóak voltak). A település határa fontos országgyűlések színhelye volt. Bár nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy hol volt Rákos mezeje, de minden bizonnyal a mai Kerepesi út és a Rákos patak kereszteződésénél gyűltek össze a rendek. Többek között itt ismerték el királynak Károly Róbertet, itt választották kormányzóvá Hunyadi Jánost, itt kiáltották királlyá Hunyadi Mátyást. A falu az ekkor még nem túl népes Cinkotánál is gyérebben lakott település volt. A török betörés után teljesen el is néptelenedett, a XVI. század közepétől a neve is erre utal: Pusztaszentmihály. A gazdátlanul hagyott értékes földek azonban nem maradtak műveletlenül, cinkotai lakosok gazdálkodtak rajtuk. A török kiűzése után Szentmihály előbb Wattay János, majd 1729-ben a kor egyik leggazdagabb családjának a Grassalkovichok a birtokába került. 1768-tól a szentmihályi puszta Csömör közigazgatása alá tartozott. Az 1860-as évekig a területet szántóföldként és legelőként hasznosították, rajta lakott település nem volt. Ekkor Pusztaszentmihály a Belga Bank birtokába került és az 1870-es évek elejétől megkezdődött a terület felparcellázása, ekkor még mindenféle rendezési elv vagy koncepció nélkül. A parcellázások során, a kor szóhasználatával élve, telepek jöttek létre: József főherceg-, Anna-, György-, Árpád- (1927-ben Cinkotához csatolták, mint arról már fentebb szó volt, ez a mai Árpádföld) Krajcsovics-telep. Az Almássy-telep megszületésében segédkezett Pálffy József, akinek a nevét ma a Pálffy tér viseli. Talán kevesen tudják, hogy miért nevezték el róla, éppen azt a területet. 1885 táján ifj. gróf Almássy Pál földbirtokos parcellázásba kezdett, a VIII. kerületi adóhivatal főnökét, barátját, Pálffy Józsefet kérte, hogy segítsen vevőket szerezni. Mivel rendkívül előnyös áron lehetett így telekhez jutni Pálffy szívesen segített és főként barátai közt talált is vevőket. Az ügyintézés sok munkájába került, de a gróftól semmilyen fizetséget nem fogadott el, mert mint mondta, barátain, ismerősein segített. Végül Almássy hálából egy nagyobb területet (amelyen fekszik a mai Pálffy tér) adományozott neki. Pálffy József a birtokot azonnal továbbadományozta a község részére. A település fejlődésének, az egész térséghez hasonlóan, hatalmas lökést adott a BHÉV 1888-as megnyitása. 1890-ben már 700 lakosa volt a településnek, eddig szinte kizárólag nyaralókat építettek a környéken. Ettől kezdve azonban a HÉV közelsége miatt egyre több budapesti lakos (köztisztviselők, MÁV és postai alkalmazottak) települt ki a fővárosból. 1893-ban a Pusztaszent-mihályi Közúti Vasút Rt. által üzemeltetett lóvasút összekötötte a cinkotai BHÉV állomást a településsel. A századfordulóra 3000 fölé emelkedett a lakosok száma, a telep nevét Rákosszentmihályra változtatták, hiszen már a régi megnevezés egy ilyen népes közösség lakta falura egyáltalán nem illett. 1902-ben sikerült kiválni Csömör község kötelékéből, és önálló nagyközségként még dinamikusabb fejlődésnek indult. Az 1920-as népszámlálás adatai szerint Rákosszentmihálynak 14500 a tótok lakta Cinkotával ellentétben- szinte kizárólag magyar lakosa volt. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1910-ben 703 ház állt a nagyközségben, míg 1920-ban már 2444, 1930-ban pedig 2935! A fiatal településen élénk közösségi élet alakult ki. 1902-ben megkezdték a katolikus templom építését, hamarosan megnyílt az első polgári iskola, megszervezték az első önálló községi orvosi állást, majd önálló járványkórházat hoztak létre, községháza építésére kölcsönt vettek fel, közvágóhidat és temetőt hoztak létre. A 30-as évek végéig több helyi újság működött. 1912-ben megindult a BHÉV rákosszentmihályi vonala, mely a lóvasutat váltotta fel és tette még kényelmesebbé a fővárosba jutást.

Sashalom

Sashalom község története csak a XIX. század végéig nyúlik vissza, bár régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület a honfoglalás idején lakott volt. A középkorból azonban semmilyen településnek sem akadtak a nyomára. A terület Cinkota határában fekszik és a feltételezések szerint idáig húzódott Mátyás király vadaskertje. A területet szántók, legelők, mocsaras rétek borították, egészen 1882-ig, amikor is a tulajdonos Ehmann Viktor a felparcellázása mellett döntött. Korábban ez a rész is a Beniczkyek birtokában volt, a híres Nagyicce fogadóhoz hasonlóan, tőlük vásárolta meg Ehmann Viktor. Bár gróf Beniczky Gábor a fogadót nem akarta eladni, de Ehmann egy ravasz trükkel kicsalta tőle. Tudta jól, hogy a gróf hiú ember és ki nem állhatta, ha Cinkotáról Pestre hajtatott és az úton bárki megelőzte. Ezért vásárolt két rendkívül gyors lovat, befogatott, és várta, hogy a gróf elhajtson mellette. Ezután üldözőbe vette, és megelőzve hintóját üdvözölte. Pestig oda-vissza előzgették egymást, végül a gróf belátta, hogy Ehmannak jobb lovai vannak és nincs esélye ellenük, átkiáltott neki, hogy adja el a lovait. Ehmann azt válaszolta, hogy csak akkor adja el a lovakat, ha gróf eladja a cinkotai Nagyiccét. Végül az üzlet megköttetet. Sashalom, melyet eleinte az ideköltöző sok postai és MÁV alkalmazott miatt Postástelepnek, majd a régi tulajdonos után Cinkota-Ehmann-telepnek neveztek, Rákosszentmihályhoz hasonlóan igen dinamikusan fejlődött. Iskolát, gyógyszertárat, templomot építettek, sőt felső iskolát is, melynek épületében régebben a tanács, ma pedig az önkormányzati hivatal működik. Érdekes hogy itt az iskolából lett önkormányzati hivatal, míg Rákosszentmihályon a községházában ma a Kölcsey Ferenc Általános Iskola működik. Az első világháború azonban komoly terheket rótt a településre, 1916-ban 30000 fő befogadására képes barakk épült orosz hadifoglyok számára, ami a háború után menekültek és nincstelenek szálláshelyévé vált, rengeteg gondot okozva Sashalomnak.

Jelenleg itt tartózkodik: Kerületünk

Támogass Minket

  • Ötlettel,
  • Jó szóval,
  • Építő kritikával,
  • Önkéntes munkával,
  • Pénzbeli támogatással,
  • Természetbeli adománnyal.

Oszd Meg

Kérünk oszd meg másokkal is az információkat, hogy minél többet tudjunk tenni Otthonunkért.

 

Ötletláda

Ötletláda oldalunkat azért hoztuk létre, hogy az Egyesület működésével kapcsolatos észrevételeit, javaslatait, ötleteit továbbíthassa részünkre, ezzel is segítve munkánkat.

Ötlet küldése

Várjuk észrevételeiket!

 

Elérhetőségeink

Egyesületi pont:
1164 Budapest, Batthyány I. u. 64.
(Csütörtök: 16-18-ig)
Fax: +36.1.7001734
Email: info@otfalu.hu
Website: www.otfalu.hu